Amszterdam
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Welcome


Amszterdam - 2014
Üdvözlünk téged a világunkban! Úgy érzed valóban felkészültél a rád váró meglepetésekre? Van benned elég bátorság ahhoz, hogy csatlakozz a veszélyekkel és bizonytalansággal teli történethez? Ha semmi sem tántorít el téged a célodtól, akkor tárt karokkal vár téged Amszterdam. Ajánljuk, hogy mindig nézz a hátad mögé...

Fiúk: 8
Lányok: 9
※ Vámpírok: 4
※ Szolgák: 2
※ Telepaták: 2
※ Vadászok: 4
※ Boszorkányok: 3
※ Emberek: 2
Events
Kalandok: Hamarosan
Aktuális korlátozások: -
Links
Chat box
The Staff
※ Caelan Harbuck - admin
※ Cara Clarke - admin
Latest topics
» Twilight after dark
Csüt. Dec. 25, 2014 3:36 am by Vendég

» Mysterious New Orlans
Kedd Nov. 25, 2014 9:25 am by Vendég

» American Horror Story: Mortals
Vas. Szept. 21, 2014 12:49 am by Vendég

» mutant and proud
Szer. Szept. 03, 2014 8:27 am by Vendég

» Never say never - Tat & Sam
Hétf. Aug. 18, 2014 5:21 am by Samuel Belmont

» Stella and Han
Szomb. Aug. 09, 2014 1:20 am by Han Cho Bai

» Creatures of New York
Hétf. Aug. 04, 2014 10:20 pm by Cara Clarke

»  like a whiff of shadows
Kedd Júl. 29, 2014 10:54 pm by Cara Clarke

» A Rezidencia ~ Stella & Julian
Hétf. Júl. 28, 2014 10:50 pm by Stella Faye

Credits
Az oldal vezetősége ezennel köszönetet mond a tumblr.comnak, a THOUSAND FIREFLIES – nak, a Halloween designnak, az Obsessionnak és még sokan másoknak, akik lehetővé tették a fórumon használt képek, kódok, stb., használatát.
A vezetőség leszögezi, hogy a fórum üzemeltetéséből semmiféle anyagi haszna nem származik, kizárólag a userek szórakoztatása, a jó hangulat megteremtése, és az élvezetes játékok elősegítése a céljuk.
A Staff nem vállal felelősséget a userek által feltöltött tartalmakért.

Share | 
 

 Hunor & Caelan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kárpáti Hunor
※ Ember
avatar

Hozzászólások száma : 4
Join date : 2014. Jul. 17.

TémanyitásTárgy: Hunor & Caelan   Szomb. Júl. 19, 2014 9:55 am

Hunor & Caelan


* - Húáá!
Hallatszott a panelházban, mielőtt még becsapódott mögöttem az ajtó.
Ma rengeteget dolgoztam, a pékségi úgy tűnik, hogy mégsem azoknak való akik a lustaságnak a hívei. Ugyan túrázás párti vagyok, ha lenne elég pénzem, akkor szinte a világon az összes hegyet megmásznám és megnéznék minden esőerdőt, ami létezik, azonban erre nincs lehetőségem.
A pékséggel viszont legalább annyi kilométert megteszek, mint egy átlagos túra. A főnököm teljesen jó arc, én a háta mögött - néha előtte is -, Odinnak szólítom, tekintve, hogy nem az a nádszál ember, amihez még a hatalmas szakálla is hozzátartozik. Ő irányít minket, név szerint Cedric Heege, ő a mi atyánk a pékségben és ő osztja ki a feladatokat. Mit süssünk, hol mikor és miért.
Nagyon elfáradtam ezen a héten, és örülök, hogy végre a lakásomnak nevezett házban vagyok, ahol nincs többé sürgés forgás, és nincs többé kazán, sem pedig sütőlapát. Ezen a héten nagy pörgés volt, valamiféle bál miatt elég sokan rendeltek a cégtől péksüteményeket, ráadásul elég nagy számban. A határidőket pedig muszáj betartani, így rohamtempóban löktük be a kemencébe a különböző pékárukat, kenyértől kezdve a mogyoróvajas bougettig mindent. Rohanás, rohanás és rohanás, ez jellemezte ezt a hetet és semmi más. Amikor pedig végre otthon van az ember, akkor jóízűen elmajszolja az aznap megkaparintott vacsoráját vagy ebédjét, utána - az én esetemben -, lepihen egy pár órára. Van aki azonban még ilyenkor is képes talpon maradni, aztán este pedig úgy dől össze, mint akin átment egy bivalycsorda.
Most is így történt velem. Amikor hazaértem a reggeli műszakomból, már délután negyed három volt. Ezidáig, azaz egészen hatig aludtam, mikor is keltett engem a saját, biológiai ébresztőórám. Este hat az egész jó időpont, még éppen elég arra, hogy kimehessek az utcára zenélni egy keveset, gyűjteni egy kis pénzt. Hamarosan megrendezésre kerül a LARP rendezvény, arra pedig érdemes lenne egy kis zsebpénzt összekaparni, az eddigi keresetemet elúsztattam a lakbérre és az egyéb kiadásokra.
- Egy jó jelmez és egy hozzá dukáló jó felszerelés, fegyver nem jönne rosszul. - mondtam magamnak. A macskám, Örs természetesen máris odabújt a lábamhoz, dorombolva, hogy bizony hallotta amit mondtam, csak éppen nem érti, hogy mit is. Szeretem ezt a macskát, egy állatkereskedésben vettem ezt a kis cirmost még két hónapja. Azóta egymáshoz nőttünk.
- Na mi az? - kérdeztem tőle. Nem válaszolt, csak dorombolt tovább. Jó társaság tud lenni, a nőknél pedig jó pontnak számít, ha van egy cirmosod.

Felöltöztem, majd kimentem az utcára. Egyedül a dorombomat vittem magammal és a sámándobomat, amit még Magyarországról hoztam magammal. Nagyon szeretem a mély, döngő hangját, amit áraszt magából, megmozgatja, megrázza az emberben lévő lelket, felébreszti azt, ami valójában. A doromb meg már csak a ráadás, őseink két hangszere egyszerűen meg mámorítja az embert.
Szépen lassan a kívánt helyre érkeztem. Minden pénteken ki szoktam menni erre helyre, amit bérelnek az utcai zenészek maguknak. Kibérlik egy napra és abban az időben az a hely az övéké, ők ott akkor zenélnek. Én is egy ilyen helyen voltam, hangfallal és mikrofonnal is elláttak engem.
Hamar el is kezdtem játszani, az utcán. Törökülésben doboltam, jól elgondolt ritmusra, közben, torokénekléssel énekeltem egy dalt, mongol nyelven. A dorombot csak akkor vettem elő, miután a dobverőt rögzítettem egy lapra. Olyan volt, mint amit a dobosok használnak az együtteseknél, rálépsz az egyik lábaddal egy pedálra, ami megmozgatja a dobverőt és nekiütődik a dobnak, ezáltal kiadva a hangot. Így egyszerre két dolgot is tudtál csinálni.
Az utolsó számomat adtam elő éppen, annak is a végén jártam már. A közönségnek úgy tűnt, hogy tetszett a muzsika, némelyeknek már ismerős lehetett a stílusom, de a nagyobb része még nem hallott igazi nomád zenét. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caelan Harbuck
※ Admin
avatar

Hozzászólások száma : 21
Join date : 2014. Jul. 14.

TémanyitásTárgy: Re: Hunor & Caelan   Szomb. Júl. 19, 2014 11:57 am

It Doesn't Hurt
no it doesn't hurt unless i walk i don't feel any pain unless i try to talk i don't even cry unless i open my eyes i don't need to kick or scream or curse no it doesn't hurt you don't have to call to make sure i'm up cause i'm still wide awake cause i'm still lost in shock i know you're concerned i know you're just sick and i know you'd feel better if i were over it so i know you're good i know you're freaked and i know its safer if you would just let me be cause what will you say that you haven't said the question you asked me just makes me feel better you left  oh it doesn't hurt unless i move i dont feel any pain unless I try to talk
- Merre menjünk? – Érdeklődik bizonytalanul Andrew, aki volt olyan bátor és elhívott engem randizni. Engem. Randizni. Ez olyan, mintha valaki bejelentette volna, hogy én vagyok élete szerelme. Mármint persze, randiztam már jó párszor másokkal is, és jártam is már fiúkkal, de általában mindig elég hamar elkergetek mindenkit magam mellől. Egyrészt azért, mert boszorkány vagyok, és az átlagos emberek elől nehéz ezt titkolnom, így akarva, akaratlanul is furcsának találhatnak. A másik ok, hogy ha nagyon zavarba jövök, ami egy kapcsolatban menthetetlenül előfordulhat, akkor valószínűleg felgyullad valami… és jobb esetben ez csak egy függöny és nem a partnerem. Az iskolában végül hamar elterjedt, hogy „fura csaj” vagyok, így a legtöbb fiú, aki az iskolában jár, olyan messzire kerül, amennyire csak lehet, ezért is volt olyan meglepő számomra, hogy Andy csak úgy randira hívott, pedig ő az osztálytársam. Bár elképzelhető, hogy ez valami fogadás… De bízom benne, hogy tévedek, hiszen egész szimpatikusnak tűnik, és ki tudja, mi lehet, ha jobban megismerem.
- Nem tudom. Sétáljunk egy kicsit a belvárosban, aztán ha látunk valami jó kis kávézót, vagy ilyesmit, beülhetnénk oda. Mit szólsz? – Kérdezem egy barátságos mosollyal, mire a fiú bólint és csendben el is indulunk egymás mellett az utcán. Végül megunva a csendet én kezdeményezek beszélgetést, és kezdetben csak csupa olyan dologról beszélünk, ami az iskolával kapcsolatos, és csak később sikerül a témát arra terelnem, hogy jobban megismerhessem Andyt, de hamar rá kell jönnöm, hogy ez a randi halálra van ítélve. Semmiféle vonzódást nem érzek iránta, és van egy olyan megérzésem, hogy végül az ő álmai sem váltak valóra. Egy kirakatban észreveszek egy nagyon szép festményt, és mivel mindig érdekelt a művészet rögtön oda is rohanok, hogy megnézzem, de hosszabb szemlélődés után rá kell jönnöm, hogy bizony egyedül maradtam.

Andrew úgy döntött, hogy neki ebből a randiból elég volt és szó nélkül lelépett. Mit ne mondjak, ez igazán kedves volt tőle… Alaposabban szemügyre veszem a környéket, és kezdek igazán kétségbeesni. Hol a francban vagyok?? Az oké, hogy itt éltem le az eddigi rövid életemet, hogy itt születtem és már régen ismernem kellene a várost kívül-belül, de azaz igazság, hogy mindig is borzalmas tájékozódó képességgel áldott meg az ég. Képes vagyok eltévedni ott, ahol már jártam ugyan korábban, de nem mindennap arra vezet az utam, amit már igazán begyakoroltam, vegyük példának az iskolába vezető utat, vagy éppen a házunktól nem messze lévő erdőt, vagy azt, amikor a boltba kell lefutni, de most, hogy bent vagyok a belváros szívében, egy olyan környéken, ahol ráadásul nem is igen fordultam meg.  Teljesen elveszett vagyok, és ez valami elképesztően szánalmas. Na ebben az esetben három lehetőségem van. Az első: felhívni Calebet. Nem, nem, szó sem lehet róla! Hónapokig azzal szívatna, hogy mekkora egy lúzer vagyok, hogy eltévedek a saját szülővárosomban. A második: Felhívni a másik bátyámat, Lucast. Hát… nem! Még rosszabb lenne, mint Caleb! Ugyan nem szívatna, de nagyon pikkel rám, amióta véletlenül felgyújtottam a haját, ezért csak azt mondaná, oldjam meg magam és lerakná a telefont. A harmadik lehetőség: Felhívni a szüleimet. Akkor meg jönne a szentbeszéd… nem, az sem hiányzik. Akkor nincs más lehetőség, mint hazatalálni egyedül. Talán menni fog. El is indulok egy random irányba, hátha kilyukadok egy ismerős területen, amikor is érdekes zenét hallok meg a távolból. Hipnotizáló… még soha nem hallottam ilyet. Akaratlanul is elindulok abba az irányba, ahonnan a dallam cseng és hamarosan el is érek a forrásához. A mágiám egészen felbuzdult, szinte érzem, ahogyan zsong a véremben, ahogy ki akar törni, és mint valami elektromosság cikázik át a testemen. Ez a zene hatása lenne? Bizseregnek az ujjaim és csak nehezen tudom visszafogni a varázslatomat. Márpedig muszáj lesz, mert még katasztrófa lenne a vége. Túl sok ember van itt.

TAG: Hunor ➤ WORDS: 607 ➤ WEARING: klikkOTHER: Remélem tetszik Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kárpáti Hunor
※ Ember
avatar

Hozzászólások száma : 4
Join date : 2014. Jul. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hunor & Caelan   Vas. Júl. 20, 2014 1:11 am

* A zeném már a végéhez közeledett.
Legutolsó előadásom egy két perces dorombszóló volt, amit egy mesterien megmunkált, szintén Magyarországról behozatott dorombbal adtam elő. A kialakítása és a mély hangja nagyon megtetszett már akkor, amikor megvettem az árustól, igazán becses és szép darab volt ez.
A játék gyors ritmuson alapult, illetve a mikrofon hangjának a kihasználásán. A gyors pengetés és a mikrofon felerősítette  ahangot, a hangszórókból pedig mintha egy hang előtt ilyen visszhangos effekt lett volna berakva, olyan hatást keltett a játékom. A körülöttem félkörben álló tömeget lenyűgözte a játékom, sokan meglepődéstől nevetek avagy tapsoltak és aprópénzt dobáltak bele a dobomnak a tokjába, amiben szállítom a másik hangszeremet.
A játékomat élvezte mindenki, apraja nagyja kint volt a téren. A játéknak a vége felé még jobban felgyorsítottam az ütemet (itt alig hallhatóan, de a doromb nyelve a fogamhoz ütődött néhányszor), ezzel még nagyobb visszhangot váltva ki.
Végül a játékom véget ért, egy utolsó pengetéssel abbahagytam. Tapsvihar hallatszott, és füttyögések.
- Dank u. Köszönöm szépen! - mondtam először holland nyelven, majd utána magyarul is megköszöntem a népeknek az elismerést.
Elkezdtem összerámolni a cuccomat - nem tartott sokáig, összesen már csak a dorombomat kellett a tokjába tenni. Esti időtöltésnek ez a zenélés tökéletesen megfelel, lefoglal, és ellazít. Sokkal jobb, mint leülni a TV elé és ott punnyadni egész nap, sört szürcsölgetve.
Miután összepakoltam a holmimat, még egy utolsó "köszönömmel" elindultam abba az irányba, amerre vezet az utam a lakásomig. Utam közben azonban belebotlottam egy feltűnően öltözött - számomra az volt -, kissé mereven ácsorgó lányba. Elnézést kértem tőle.
- Ó, elnézést. Nem volt szándékos.. hahó.
Kissé mintha lassabban reagálna, bár csak én lehettem túlságosan is felpörögve.
- Minden rendben van? *

[ Az a bizonyos dorombjáték: https://www.youtube.com/watch?v=xhvt2EMhfsY
1:02-től hallható. ]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caelan Harbuck
※ Admin
avatar

Hozzászólások száma : 21
Join date : 2014. Jul. 14.

TémanyitásTárgy: Re: Hunor & Caelan   Vas. Júl. 20, 2014 9:26 am

It Doesn't Hurt
no it doesn't hurt unless i walk i don't feel any pain unless i try to talk i don't even cry unless i open my eyes i don't need to kick or scream or curse no it doesn't hurt you don't have to call to make sure i'm up cause i'm still wide awake cause i'm still lost in shock i know you're concerned i know you're just sick and i know you'd feel better if i were over it so i know you're good i know you're freaked and i know its safer if you would just let me be cause what will you say that you haven't said the question you asked me just makes me feel better you left  oh it doesn't hurt unless i move i dont feel any pain unless I try to talk
A végjáték tette be nálam igazán a kaput. Olyan érzés, mintha kiléptem volna a testemből, és kívülről szemlélném magamat és a világot. Mindent jóval erősebben érzek, mint máskor, a szél apró kis lengedezését, még a fák leveleinek a hangját is hallom, ahogy megmozdulnak. De a kocsikat, és az embereket körülöttem már nem. Végtelen békesség és csend honol mindenhol, de közben a varázserőm zsong bennem és ki akar törni. Ó, de még mennyire szeretné is ezt. Olyan most, mint egy kalitkába zárt madár, akit örökké elnyomtak és bezártak, és még sosem szárnyalhatott szabadon. Most pedig kinyílt résnyire a kalitka ajtaja és legszívesebben kiszökkenne azon a kis résen. S ugyan már az a csodálatos dallam elhallgatott, én még mindig a hatása alatt vagyok és a mágiám erejével küszködök, hogy újra be tudjam csukni azt a bizonyos ajtót… Ekkor jön nekem valaki. A testem forró, jóval forróbb, mintha lázas lennék és izzik körülöttem a levegő. Homályos tekintettel nézek fel az idegenre, és csak végtelenül lassan tudok reagálni, mivel még mindig… olyan forró minden.
- Öhm… igen… minden oké. – Gyorsan elhátrálok tőle, hogy nehogy valami baja essen, és a hátam mögött nekimegyek egy kukának. A benne lévő szemét rögtön felgyullad, amint a tárgy mellé érek, és hogy ne bukjak le, rögtön lecsapom a kuka fedelét, és egyidejűleg megtámaszkodok benne, hogy nehogy összeessek.

Még mindig forró a levegő. Olyan forró… égető. Jobb lenne, ha senki nem jönne most a közelembe, mert semmit nem tudnék garantálni a biztonságukért. Villámgyorsan le kellene nyugodnom, de a világ is egyre homályosabb a szemeim előtt, és mikor szorosabban markolom a kukát, égett, műanyag szagot érzek. A kezem egészen belesüppedt a kukafedőbe, mivel hála a mágiám áramlásának sikeresen megolvasztottam azt. Remek. Sürgősen el kéne jutnom egy olyan helyre, ahol nincsenek emberek, és ahol senki sem lát. S persze, ahol le tudok majd nyugodni és újra vissza tudom zárni a kalitkába a szabadságra áhítozó madarat. Térdeim megroggyannak, és rá kell jönnöm, hogy egyelőre képtelen leszek elmenni innen. El kell terelnem a figyelmem.
- Mi… milyen hangszeren… játszottál? – Kérdezem erőtlenül és próbálom az idegen férfira fókuszálni a figyelmemet. Egyelőre igen kevés sikerrel.

TAG: Hunor ➤ WORDS:348 ➤ WEARING: klikkOTHER: Kezd tüzesedni a hangulat xD
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kárpáti Hunor
※ Ember
avatar

Hozzászólások száma : 4
Join date : 2014. Jul. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Hunor & Caelan   Csüt. Júl. 24, 2014 10:33 am

* A nőn nem látszott, hogy olyan jó állapotban lenne, inkább szöges ellentéte volt annak, amit állított. A nőn látszott, hogy valami nagyon nagy gond van vele, persze nem úgy gondolom, hogy már kilométerekről látszok, hogy olyan fehér a bőre, mint egy halottnak. Csak ha közel mész hozzá, akkor szokatlan forróságot érzel, és látod az arcán, hogy most nincs valami jó bőrben.
A nő elhátrált előlem, aminek az lett a következménye, hogy addig sikerült hátrálnia, hogy a mögötte lévő kukába is beleütközött, ami.. elkezdett olvadni.
Mire majdnem odakaptam érte, addigra a kuka belseje már lángolt. Egy egyszerű mozdulattal becsukta a fedelét, mintha mi sem történt volna.
- Atya ég..

Néztem magam elé. Soha nem láttam ehhez foghatót, olyan volt.. mintha a nő saját maga olvasztotta volna meg a kukát. Érdekes volt belegondolni, elsőre nagyon nagy hülyeségnek tűnt, de.. másodikra is annak tűnt, az ember egymaga képtelen erre. Biztosan valamelyik barom beledobott egy égő cigaretta csikket a kukába és attól gyulladhatott fel. A nőhöz közel mentem, és elkaptam a kérdését.
- Gyere, állj fel. - Megfogtam majd felsegítettem őt a vállánál fogva. Nagyon forró volt, első tippem az volt, hogy belázasodott. A karját átemeltem, majd a vállamra tettem és így indultunk el az úton. Voltak akik megnéztek, segítséget is ajánlottak, de inkább magam vittem őt.
- A közelben lakom, oda betérünk egy pillanatra, azután viszont zúzunk a kórházba. Eléggé.. belázasodhattál. - mondtam neki.
Az utcában kezdett egy nagyon hangyányit elillanni a tömeg. Hamarosan mindenki nyugovóra tér, az emberek egy része már otthon van és a tévé előtt punnyad, avagy számítógépezik vagy már alszik. Persze, nem azt jelenti, hogy alig vannak, de láthatóan kicsit megcsappant az emberek létszáma az utcákon, ami persze a Budapesti tömegnek még így is a többszöröse!
A lakásom előtt voltunk. Egy szép, társas ház volt az enyém, amiben rajtam kívül még két pá osztozott, az én szobám persze kisebb mint az övék, de így is nagyon kényelmesen elvagyok. Rajtam kívül még egy lengyel pár és egy osztrák pár lakik ebben a lakásban. Amikor kinyitottam az ajtót, betessékeltem a lányt és felmentünk az emeletre, ahol a lakásom van.
Ott is kinyitottam egy ajtót, majd beléptünk. Örs azonnal elénk rohant, de el hesegettem őt.
- Menj innen! - szóltam rá, de nem durván. Értette a célzást, nem fogunk elférni tőle, ha még itt lábatlankodik. Ritka az ilyen macska aki engedelmeskedik.
- Fúh.. te jó ég. Jó nehéz vagy. - lettem a kanapéra.
- Hozok egy pohár vizet, addig meg hűsölj. - mondtam neki, miközben becsuktam az ajtót. Töltöttem neki egyet, majd odaadtam neki. - Mellesleg: a hangszer, amin játszottam azt úgy nevezik, hogy doromb. Jew's harp, az angol neve, de sámándobon is játszottam. *
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Caelan Harbuck
※ Admin
avatar

Hozzászólások száma : 21
Join date : 2014. Jul. 14.

TémanyitásTárgy: Re: Hunor & Caelan   Szomb. Júl. 26, 2014 2:47 am

It Doesn't Hurt
no it doesn't hurt unless i walk i don't feel any pain unless i try to talk i don't even cry unless i open my eyes i don't need to kick or scream or curse no it doesn't hurt you don't have to call to make sure i'm up cause i'm still wide awake cause i'm still lost in shock i know you're concerned i know you're just sick and i know you'd feel better if i were over it so i know you're good i know you're freaked and i know its safer if you would just let me be cause what will you say that you haven't said the question you asked me just makes me feel better you left  oh it doesn't hurt unless i move i dont feel any pain unless I try to talk
Úgy, de úgy reménykedtem abban, hogy senkinek nem fog feltűnni semmi! Hamar rá kellett jönnöm, hogy igazán rossz helyzetbe keveredtem. Már megint. Az embereknek fogalmuk sincs a természetfeletti létezéséről, és ez nem hiába van így. Hahó, elég csak a boszorkányüldözésre visszaemlékezni! Nagyon gáz volt, nagy szerencsém van, hogy a modern korba születtem bele, nem pedig a középkorba. Amennyire nem tudom irányítani a képességeimet, úgy lebuktam volna, mint a huzat és nagyon fiatalon leltem volna halálomat a folyó mélyén egy kőnek hála, amit a lábamra rögzítettek. De most tényleg nagy gáz van. A férfi egyértelműen látta azt, amit nem kellett volna, hiába próbáltam elterelni a figyelmét. Ráadásul még mindig gyengének érzem magam, és még mindig nehezen fogom vissza a varázserőmet. Ez így nagyon nem lesz jó. Sürgősen ki kell találnom valami magyarázatot. De mégis mit mondhatnék?? Bocs, élő kályha vagyok? Nem jó ötlet.
- Én… – Már épp kezdenék tiltakozni, de még erre sincs erőm, ezért inkább engedelmesen rátámaszkodok, pedig félek attól, hogy baja esik, ha hozzám ér. Igyekszem a kezemmel minél messzebb elkerülni a bőrét, mert még a végén égési sérüléseket szenved.

- Ne! Csak a kórházba ne, kérlek! –Kezdek pánikba esni, közben a gondolatok kétségbeesetten cikáznak a fejemben. Ha bevisz a kórházba… az orvosok végig ott fognak rohangálni körülöttem, és persze majd nem tudnak semmit diagnosztizálni. Ezért bent tartanának mindenféle vizsgálatra, és előbb-utóbb kiderülne, hogy valami nagyon nincs rendben velem. A szüleim pedig iszonyúan mérgesek lennének rám… Nem, nem, kórházba semmiképpen sem mehetek! Hamarosan odaérünk a férfi lakására, én pedig még mindig holtra váltan keresem az érveket, hogy miért is ne vigyen kórházba.
- Jól leszek. Ez csak egy kis… rosszullét. Tényleg. Nem szükséges a kórház. – Bizonygatom, közben végtelenül óvatosan átveszem tőle a poharat, hogy még véletlenül se érjek hozzá, majd belekortyolok és egy kicsit máris jobb.
- Ráadásul… nem tudtad, hogy sértés egy lánynak olyat mondani, hogy: „Jó nehéz vagy?” – Kérdezem egy vértelen, és halvány mosollyal, ami már haladás az előbbi állapotomhoz képest. Talán már nincs is annyira meleg.
- Nagyon szép volt a dallam. Még soha nem hallottam ilyet. – És még soha semmi nem volt rám ilyen hatással…

TAG: Hunor ➤ WORDS:350 ➤ WEARING: klikkOTHER: Remélem tetszik Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Hunor & Caelan   

Vissza az elejére Go down
 

Hunor & Caelan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Devil Within :: Amszterdam :: Zöldövezet & utcák-