Csak egy átlagos nap. Vagy még sem?

Már korán felkeltem. Még a napkelte előtt. Egy ideig csak a plafont bámultam. Aztán a tévét kezdtem elkapcsolgatni, de sehol nem volt semmi olyan jó. Főként inkább az a jól ismert és igen utálatos reklám volt található. Még hozzá a Tele shop. Ugyan már még is ki néz ilyet? A műsor újság szerint ez még egy óráig el fog tartani, így felálltam és kinyomtam a tévét.  Majd a konyha felé vettem az irányt. Fáradtan nézem a hűtőbe, ami szinte tök üres volt. Csak 2 tojás, egy fél doboz tej és egy Fél kész pizza állt benne. Becsuktam az ajtót és a szekrény felé vettettem a kezem. De ott is kevés dolgot találtam. Egy üveg mogyoróvajat, aminek már csak az alján volt egy kevéske, egy kicsi csokis müzli és pár szelet kenyér. Fejemre csaptam, hogy még is hogy felejtettem el tegnap elmenni a boltba? Felsóhajtottam majd az ágyam felé vettem az irányt. Amint elértem elengedtem magam és arccal az ágynak beledőltem. Kevesebb, mint fél percig feküdtem így aztán elhatároztam magamat és már a ruháim közül kezdtem el válogatni. Az időt nézve nehezen tudtam kivenni a miatt, hogy csak 5 óra volt. Bár néha, néha nagyon beborult az ég. Nagy nehezen össze sikerült állítanom a magamnak meg felelő szettet. Ami csak egy barna topból, egy sötét legingszből, egy fekete magas sarkúból és egy fekete bőrkabátból állt. Majd gyorsan felraktam egy kis sminket, összeszedtem a telefonomat és a pénztárcámat és már indultam is neki a bevásárló központnak. Eredetileg kocsival akartam menni, de az bedöglött. Egyszerűen nem akart el indulni. – Hát ez csodás. – morgolódok magamban majd úgy döntöttem, hogy megyek gyalog. Elvégre is régen sétáltam már egy jót. A boltban sikerült mindent összeszednem viszont a sorban is állnom kellet egy jó ideig. Már előre láttam, hogy ezt nem fogom kevés csomaggal meg úszni, de hát, ha kell, akkor kell. Nagy nehezen sikerült össze fognom az én kis rövid karrommal az egy zacskó cuccot. Viszont amikor kiértem az ajtón az egyik csomagból egy alma kiesett.  –A francba – próbáltam összébb szorítani a kezemben lévő dolgokat, de még így is tele volt a kezem és nem tudtam fel venni a gyümölcsöt.

Csak egy átlagos nap. Vagy még sem?

Ez a nap is jól indult mondhatom. Lehet, hogy ma fel se kellet volna, kell nem, mert már így a reggeli indulást elnézve igen szerencsétlen napom lesz. Mondjuk, a kocsinak lehet, hogy üzemanyag baja volt. Csak én hülye ezt nem néztem meg. Pedig alapvetően ez az első dolog, amit az ember megnéz. Majd kíváncsi leszek, hogy tényleg ez a baja vagy valami más. Ha más, akkor remélem igen olcsó lesz a javítás. Kár, hogy még eléggé újonc vagyok a városban, mert még nem tudom, hogy errefelé mi a módi. Bosszankodva, állva a zacskókkal hadilábon próbálom felvenni azt az egy kis almát. Tudom hülyeség egy almával foglalatoskodni, amikor még van nálam egypár, de én igen is haza szeretném vinni. Most nézhettek engem akárminek is, de ha én már ezt kifizettem, akkor meg is eszem. Tehát a nagy küzdelmembe észreveszem, hogy valaki felveszi az említett gyümölcsöt, majd felém indul. Végre valaki észrevette a szerencsétlenségemet és nem csak kinevettet, hanem még segített is. – Ó, köszönöm. – mondtam egy aprócska mosollyal. Majd hirtelen egy lovagias kérdés csapta meg a fülemet. Hirtelen nem is tudtam mit kéne válaszolnom erre. Mert lássuk be, hogy mostanságra már kihalóban vannak a lovagok és hát elég furcsa, hogy felajánlja a segítségét. Végül is lehet, hogy csak segíteni akar, de nem lehetek ebben ennyire biztos. Mi van, ha mondjuk, csak ki akar rabolni vagy meg erőszakolni vagy ilyesmi? Az embernek azért minden meg fordul a fejében főleg a mai világban. Tele van ezzel a tévé. Mi van, ha én leszek majd a következő áldozat? Elvégre is sosem lehet ezt tudni. Persze abban is lehet valami, hogy ezzel a témával kapcsolatosan kicsit paranoiás vagyok. És még magam sem értem miért vagyok ilyen nyuszi, ha közben egy boszi vagyok.  Ezt például én sem értem. – Azt nagyon meg köszönném, de nem akarlak feltartani. – nyögtem ki végül egy kicsit bizonytalanul. Mondjuk meg kell hagyni, hogy igen jó pasi, de a nagyimat idézve: „a belső többet ér, mint a külső. Előbb ismerd meg és hagyatkozz az érzéseidre!” a többire már nem figyeltem, hogy mi volt. Végül is semmi bajom nem eshet, mert csak egy boszis nézés és már győztem is. Legalábbis remélem. Ha más nem akkor majd a nénikém elrendezi a dolgot. Profi már ebben.