Nem: Nő

Jellem:  Egy rendkívül kedves lány, aki vámpír urához szolgalétén felül is rendkívül ragaszkodik. Folyton mosolygós lány, rendkívül pozitív beállítottságú, de törékeny is. Nem mutatja ki soha, ha megbántódik, de meg lehet sérteni, és ő minden esetben letagadná ezt, de igényli a törődést. Azért is húz a szíve ura felé, mert vonzza őt a határozott személyisége, és az, hogy az olykor durva szavak mellett gondoskodón bánik vele.

Története: Julian mindig is különlegesnek tartotta, ezért habozás nélkül tette a szolgájává, de a lány ennél jóval nagyobb szerepet tölt be az életében. Erején felül aggódik a férfiért, mikor az éjszaka elhagyja a lakhelyét, és Julian se szolgaként bánik vele. Olykor ugyan goromba vele, de irányításmániás létét leküzdve rendkívül gyengéd és figyelmes tud lenni hozzá, ami rendkívül imponál Stellának, de olyankor mindig elrejti inkább, mennyire odavan a férfiért. Julian nem a komoly dolgok híve, de az biztos, ha Stellának csak egy haja szála is görbülne, nem hagyná életben az illetőt. Ez pedig nála felér azzal, mintha azt mondaná: Szeretlek. A kérdés csak annyi, meddig tudnak még meglenni a csupán szemkontaktussal, főleg, hogy az a bizonyos szikra egyre égetőbbé kezd válni közöttük.

Nem: Nő

Jellem: Kicsit kényes. Sőt nagyon is az tud lenni.Szereti ha minden róla szól. Viszont tud néha meg értő és kedves is lenni. Okos egy lány csak próbálja a hülyét játszani.

Története: a Ő az én kis esetlen húgocskám aki ám mindig felbosszant és sokszor össze veszünk, de kiállunk egymásért. Tudomásom szerint nem ismeri a természetfelettiek világát, de kitudja, hogy valójában mennyit tud.A szüleink halála kicsit meg viselte, de erősebbé tette. Minden esetre nagyon várom,hogy meg érkezzen.

Nem: Nő

Jellem: Olyan vagy mint, én.... Manipulatív, kegyetlen, arrogáns, birtokló, kritikus, épp csak egyetlen nagy hibád van szívem, rossz „emberhez” kezdtél el ragaszkodni. Mindig is tudtad mit akarsz, addig pedig nem nyugodtál, míg meg nem szerezted magadnak, kerül, amibe kerül. Épp csak belém tört a bicskád, ezen pedig sosem tudtad túltenni magad. Szenvedélyes, rafinált kis perszóna vagy meg kell hagyni, aki könnyedén képes elcsavarni mások fejecskéjét, és aki a kudarcot, a nem fogalmát egyszerűen nem ismeri. Mond, megtanítsalak rá?

Történet: Te és én negyven évvel ezelőtt találkoztunk Párizsban, nem épp idillikus keretek között. Ha emlékezetem nem csal, te épp egy szórakozóhelyről indultál meg hazafelé, illuminált állapotban, egy felettébb ellenszenves fiatalember oldalán. Nem jutottatok messzire, épp csak az illető kocsijáig, ahol is bárdolatlan barátunk megpróbált rád mászni a hátsó ülésen. Ki hibáztatná ezért, hisz egész este adtad alá a lovat, ám a „megfelelő” pillanatban mégis le akartad őt állítani. Sikertelenül. Nem kívánom megtippelni, mi mindent tett veled az a szemét, hisz bárhogy igyekeztél is, hogy elfelejtsd, tudom nagyon jól, hogy még a mai napig is kísért az emléke. Mikor rád találtam egy sikátorban hevertél, véresen, szakadt ruhában, sebekkel - foltokkal tele, a szíved pedig már alig dobogott. Magadnál voltál, mikor pedig észrevettél csak annyit suttogtál: „Segíts!” majd elvesztetted az eszméleted. Fogalmam sincs, vajon akkor és ott mi üthetett belém, talán csak megesett rajtad a szívem, vagy egyszerűen csak a lehetőséget láttam meg benned, de végül megtettem azt, amivel később akarva - akaratlanul is, de magamhoz láncoltalak. Vámpír lettél, megízlelted a vérem, attól a naptól fogva pedig csak én voltam neked és senki más. Már - már apai szemmel figyeltem a csetléseidet - botlásaidat, a folyamatot mialatt elsajátítottad vámpír léted minden egyes csínját - bínját. Azokkal a szép kis szemeiddel még arra is rá tudtál venni, hogy segítsek neked bosszút állni, és kivégezni egykori támadódat, ám aztán a dolgok elfajultak, talán mindkettőnk hibájából...

Belém szerettél, meg akartál szerezni magadnak, így a létező összes női praktikát bevetetted, hogy „jó atyád” fejét elcsavard. Mi tagadás, összejött. Vagy mégsem? Hogy hány szenvedélyes éjszakát töltöttünk el együtt tíz kézen sem tudnám megszámlálni, amiket pokolian élveztem, de te ennél is többet akartál. Hűséget, szerelmet, családot... amiket nem adhattam meg neked. Figyelmeztettelek már a dolgok legelején, sosem szegem meg a saját szabályom, sosem kezdek el kötődni, vagy lehorgonyozni egy valaki mellett, de te mégis azt hitted, hogy képes leszel megváltoztatni. Nem vettél komolyan, ennek pedig az lett a vége, hogy egy szép napon egyedül ébredtél, nekem pedig többé híremet sem hallottad. Mostanáig.

Miután elhagytalak te nem törődtél bele abba, hogy elvesztettél, keresni - kutatni kezdtél utánam, hosszú - hosszú éveken át, most pedig Amszterdamban meg is találtál. A kérdés már csak az, mi a célod velem? Tovább folytatod a mesterkedéseidet, hogy elérd amit akarsz és együtt legyünk? Vagy ez alatt a néhány röpke év alatt meggyűlöltél és most rajtam akarsz bosszút állni? A döntés csak rajtad áll, előbb - utóbb úgyis kiderül, én pedig várni foglak.

Nem: nő

Jellem: Nem félsz kimondani azt, ami benned van. Nem érdekel mások véleménye. Kedves, vicces, ravasz, türelmes és hát elég hatásos tudsz lenni. Szereted kihasználni a férfiakat és ezt igen jól csinálod. Elég laza vagy és habár titkárnőként dolgozol azért még nem annyira érdekel téged ez a nagy felelősség dolog. Nagyon magabiztos vagy. Még talán túlságosan is. Mindig jó döntéseket hozol, és szinte alig van hibád. Szeretsz bulizni ezért egy bárban dolgozol, néha esténként ahol énekelgetsz, vagy csak csupán bulizol.

Történet: Perpillanat te vagy a mentorom, aki nem csak a boszorkány dolgokban, hanem az életben is meg próbál önbizalomra és bátorságra tanítani. Habár a nagynéném vagy igen jól összebarátkoztunk és már szinte elválaszthatatlanok lettünk. Nem rég költöztem hozzád. Mindig a legjobbkor vagy ott nekem. Anyám halála után te is a testvéredet látod bennem, ami néha elégé fájdalmas neked, de mégis örülsz, hogy itt vagyok neked.