Amszterdam
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Welcome


Amszterdam - 2014
Üdvözlünk téged a világunkban! Úgy érzed valóban felkészültél a rád váró meglepetésekre? Van benned elég bátorság ahhoz, hogy csatlakozz a veszélyekkel és bizonytalansággal teli történethez? Ha semmi sem tántorít el téged a célodtól, akkor tárt karokkal vár téged Amszterdam. Ajánljuk, hogy mindig nézz a hátad mögé...

Fiúk: 8
Lányok: 9
※ Vámpírok: 4
※ Szolgák: 2
※ Telepaták: 2
※ Vadászok: 4
※ Boszorkányok: 3
※ Emberek: 2
Events
Kalandok: Hamarosan
Aktuális korlátozások: -
Links
Chat box
The Staff
※ Caelan Harbuck - admin
※ Cara Clarke - admin
Latest topics
» Twilight after dark
Csüt. Dec. 25, 2014 3:36 am by Vendég

» Mysterious New Orlans
Kedd Nov. 25, 2014 9:25 am by Vendég

» American Horror Story: Mortals
Vas. Szept. 21, 2014 12:49 am by Vendég

» mutant and proud
Szer. Szept. 03, 2014 8:27 am by Vendég

» Never say never - Tat & Sam
Hétf. Aug. 18, 2014 5:21 am by Samuel Belmont

» Stella and Han
Szomb. Aug. 09, 2014 1:20 am by Han Cho Bai

» Creatures of New York
Hétf. Aug. 04, 2014 10:20 pm by Cara Clarke

»  like a whiff of shadows
Kedd Júl. 29, 2014 10:54 pm by Cara Clarke

» A Rezidencia ~ Stella & Julian
Hétf. Júl. 28, 2014 10:50 pm by Stella Faye

Credits
Az oldal vezetősége ezennel köszönetet mond a tumblr.comnak, a THOUSAND FIREFLIES – nak, a Halloween designnak, az Obsessionnak és még sokan másoknak, akik lehetővé tették a fórumon használt képek, kódok, stb., használatát.
A vezetőség leszögezi, hogy a fórum üzemeltetéséből semmiféle anyagi haszna nem származik, kizárólag a userek szórakoztatása, a jó hangulat megteremtése, és az élvezetes játékok elősegítése a céljuk.
A Staff nem vállal felelősséget a userek által feltöltött tartalmakért.

Share | 
 

 Never say never - Tat & Sam

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Samuel Belmont
※ Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 4
Join date : 2014. Jul. 21.

TémanyitásTárgy: Never say never - Tat & Sam   Szomb. Júl. 26, 2014 12:38 am

I believed in your confusion
Forró… finom… Az utolsó pillanatban tudom abbahagyni a vérszívást és azt is csak annak köszönhetem, hogy a józan eszem felülkerekedett az éhségen. Amióta vámpírrá tettek, nem telik el úgy nap, hogy ne ostoroznám önmagamat, vagy, hogy ne érezzek bűntudatot, minden egyes alkalommal, amikor egy ártatlan ember vérét szívom. Az elején nem tudtam megállni. Próbáltam elnyomni magamban az ösztönt és az éhséget, de képtelen voltam rá. Rengeteg ember halála szárad a lelkemen, mert az éhség pusztító volt, és nem tudtam uralkodni az ösztöneimen. Aztán ez idővel jobb lett. Még mindig borzasztóan fiatalnak számítok a vámpírok között, de most már legalább képes vagyok nagyjából uralni a tetteimet. Már amikor. A legutolsó pillanatig próbálom elkerülni azt, hogy bármilyen embernek is fájdalmat – esetleg halált – okozzak, de ha túlságosan halogatom az evést, akkor biztosan nem tudom majd uralni az éhségemet és az utolsó cseppig mindent kiszívok az emberek artériájából. Most viszont, képes voltam végre megállni ott, ahol még nem életveszélyes, bár ezzel a vérmennyiséggel nem sokat érek. Meg kell találnom valahogy a tökéletes egyensúlyt…

Elengedem a sápadt és gyenge nőt, akit megigéztem, és most elérem azt, hogy semmire se emlékezzen az incidensből. Utána az ismerős bűntudat köszöntésével sétára indulok a sötét erdőben, hogy kitisztuljon a fejem és a gondolataim. Az álnok Éhség, továbbra is ott lapul bennem, kitörésre készen, és soha nem fogom tudni megakadályozni. Vagy elzárom magam valahova és megvárom, míg utolér az éhenhalás, vagy pedig kénytelen leszek továbbra is azokból az emberekből táplálkozni, akiket eddig megvédtem, az olyan pokolfajzatoktól, amilyenné én is váltam. Nem tagadom, megfordult a fejemben a gondolat, hogy halálra éheztetem magam, hiszen úgy sokkal egyszerűbb lenne minden. Nem kellene folyamatosan azért aggódnom, hogy elveszem mások életét, nem kellene azzal a teherrel élnem, hogy már csak éjszaka járhatok ki, és nem kísértene minden egyes rémálomban a testvérem vádló arca. De nem tehetem. Még nem. Bosszúra szomjazom, és szeretném megtalálni Tatianát, hogy tudjam, biztonságban és boldogan él. Csak ennyit akarok. Utána végre nyugodhatok békében. Hirtelen meghallom, hogy megzörren az avar, és már ugrok is, hogy megnézzem, ki mászkál ilyenkor az erdőben. A szél felém sodor egy illatot… egy nagyon is ismerős illatot, én pedig mielőtt még meggondolhatnám magam, máris egy karcsú alak előtt állok.
- Tat…? – Álmodom talán? Ez nem lehet a valóság. Képtelenség, hogy ő legyen az, ilyen egyszerűen, ennyi hiábavaló keresés után.
you were so completely torn
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tatiana Gavrilova
※ Boszorkány
avatar

Hozzászólások száma : 3
Join date : 2014. Jul. 21.

TémanyitásTárgy: Re: Never say never - Tat & Sam   Szomb. Júl. 26, 2014 3:17 am

wake me up when it's all over
Mióta csak az eszemet tudom, azóta hagyom, hogy életem minden egyes napját a váratlan megérzések, halvány sugallatok irányítsák. Talán őrültség részemről, hallgattam már eleget a szüleimtől, mennyivel jobb lenne, ha előre terveznék, volna napirendem, kitűzött céljaim, melyektől nem hagyom eltéríteni magam, én mégsem voltam képes változtatni ezen a rossz szokásomon. A bosszúmat leszámítva... Hagytam, hogy az a parányi kis hangocska, mely időről - időre felbukkant egy - egy tanáccsal, paranccsal, átvegye felettem az irányítást, én pedig engedelmeskedtem neki, ahogyan most is. Egykor azt súgta, menjek le a kávézóba néhány saroknyira a lakásomtól, és ott javítsam ki a cikkemet, mire láss csodát, a szófogadás meghozta méltó gyümölcsét, ekkor találkoztam ugyanis először Iannel. Szabályosan leöntöttem kávéval, mikor a pulttól megfordulva figyelmetlenül nekimentem. És a többi? Nos az már történelem, régen fájó seb, mégis azt mondom, megérte. Ha akkor és ott ellenállok, sosem lettek volna azok a boldog évek... És, hogy mit súgott most? Egészen pontosan azt, hogy ezen a fülledt nyári éjszakán adjam futásra a fejem a közeli erdőben. Hallgattam e rá? Természetesen, elvégre nem csak a kis hang súgta, de szerettem is futni esténként már egészen kicsi korom óta.

Az erdőig vezető út nem volt hosszabb röpke húsz percnél, amit gyalogosan tettem meg, majd miután bekapcsoltam a karórámon a stoppert és a kilométer számlálót már neki is lódultam, bevetve magam az erdő fái közé. A hold ezúttal teljes fényében ragyogott, tökéletesen megvilágítva előttem az utat. Amerre pedig csak a szem ellátott egy teremtett lelket nem sok, annyit sem találtam. Persze igazán nem is számítottam rá, de hát az ember lánya, mint tudjuk, sosem lehet elég óvatos, pláne nem úgy, hogy tudja, hemzseg a világ a rohadt vámpíroktól, akik ilyenkor szeretnek portyázni járni.

Gyors tempót diktálta, az éjszaka csendjét pedig csakis a talpam alatt zörgő avar, az egyenletes lélegzetvételeim, illetve olykor -olykor egy - egy éber bagoly huhogása törte meg. Hosszú ideje először úgy éreztem, végre egy kis békesség köszönt rám, távol a munkától, az emlékektől, a bosszúmtól, ám egyszer csak mély gondolataimból egy előttem termő alak rázott fel, én pedig önkéntelenül is hátra hőköltem. Ez... ez tudja a nevem? És ez a hang....
- Sam??? - ezt nem... nem tudom elhinni. Muszáj volt egy lépést közelebb lépnem hozzá, hogy alaposabban is szemügyre tudjam venni az arcát. Reménykedtem, hogy csak a képzeletem játszadozik velem, az űz kegyetlen tréfát a füleimmel, ám aztán, ahogy közelebb értem, csakugyan Őt láttam.
- Ez... ez képtelenség.... te... te nem lehetsz itt.... - dadogtam, mialatt éreztem, ahogy a semmiből tehetetlen düh szabadul fel belőlem, az elmémet pedig hirtelenjében elöntötte a vörös köd.
- Te szemét! - ezzel alaposan képen töröltem egy jobb horoggal. Magamra hagyott, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, most pedig egyszeriben csak szembe sétál velem???
robb stark
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samuel Belmont
※ Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 4
Join date : 2014. Jul. 21.

TémanyitásTárgy: Re: Never say never - Tat & Sam   Vas. Júl. 27, 2014 11:14 pm

I believed in your confusion
Valóban Ő áll előttem. Az eltéveszthetetlen szemtelenül göndörödő szőke hajtincsek, azok a hatalmas, meleg barna szemek, amik egy jóleső forró csokoládéra emlékeztetnek egy hideg estén a kandalló előtt… Tatiana. Hányszor elképzeltem már az első találkozásunkat az átváltozásom után, és hányszor, de hányszor próbáltam meg kitalálni, hogy mit mondjak neki. A hosszú keresgélés, ami azóta telt el, hogy végre tudtam uralni valamennyire az éhségemet, elég időt adott ahhoz, hogy felkészüljek… most mégsem tudok semmit mondani. Csak nézem őt, és hitetlenkedem, hogy merő véletlenségből sikerült összefutnom vele. Fogalmam sincs, mit tegyek, vagy mondjak, ezért csak csendben figyelem. Mintha ez csak egy álom lenne. Aztán mielőtt még feleszmélhetnék, már csattan is a keze az arcomon. Tulajdonképpen nem is fájt igazán. Csak maga a tudat, hogy dühös rám, még akkor is, hogyha teljesen jogos az amit érez. Hiszen miattam halt meg a szerelme.

- Oké. Ezt megérdemeltem. – Ösztönös mozdulattal simítok végig az arcomon, amit az előbb felpofozott. Azt inkább meg sem említem, hogy ennél jóval több fájdalmat érdemelnék.
- Kerestelek, de arra nem gondoltam, hogy itt fogok rád bukkanni. – Mondom halkan, közben amennyire csak tudom, kerülöm a tekintetét. Elég nagy hülyeség lenne megkérdezni, azt hogy jól van-e, így végül nem is teszem.
- Én… sajnálom.  - A hangom megtört, koránt sem hasonlítok arra a régi Samre, aki egykor voltam. Arra a férfire, aki mindig kimondta a gondolatait – legalábbis nagyrészt – aki minden őrültségben benne volt, és merészen szembenézett az élet nehéz időszakaival. Akit szinte soha nem lehetett letörtnek, vagy szomorúnak látni. Sajnos annak a Samnek örökre vége.
- Nem akartam, hogy így láss. Nem akartam… hogy lásd, milyen szörnyeteg vált belőlem, aki már az emberekből táplálkozik. Muszáj volt összeszednem magam, mielőtt a keresésedre indultam volna. – Elég ramaty állapotban voltam eleinte, és az öngyilkos gondolatok sem igen dobtak a dolgon. Tat még soha nem látott annyira elkeseredettnek, és… nem akartam, hogy úgy lásson és kész. Gyávaság a részemről, ezzel pontosan tisztában vagyok.
you were so completely torn
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tatiana Gavrilova
※ Boszorkány
avatar

Hozzászólások száma : 3
Join date : 2014. Jul. 21.

TémanyitásTárgy: Re: Never say never - Tat & Sam   Vas. Aug. 03, 2014 1:08 pm

wake me up when it's all over
- Oké, ezt megérdemeltem? - ismétlem a szavait indulatosan, miközben a szemeim folyamatosan szikrákat szórnak felé, az íriszeim pedig fekete árnyalatot öltenek. Ezt egyszerűen nem hiszem el. Hónapok, hosszú, végeláthatatlan hónapok teltek el azóta, hogy Sam egyszer csak köddé vált, én pedig arra kényszerültem, hogy egyedül vágjak neki, hogy felkutassam a szerelmem gyilkosait, erre egyszer csak felbukkan és, csak annyit tud mondani, hogy „Oké, ezt megérdemeltem?”
- Kerestél? - és a düh egyre csak fokozódott bennem, ahogy a szavait ízlelgettem. Ő keresett engem, mikor ő tűnt el? Hülyének néz? Ugyan, mégis mi oka lett volna erre a gyáva menekülése után? Mert ez nem volt más, mint gyávaság. Elpucolt, magára hagyva a szüleit, a barátait és engem... Persze, vámpír lett, az amit oly mélyen megvetett egész életében, de ez nem mentség a tettére. Elárult, erre pedig nincs bocsánat.
- Mit sajnálsz, hm? Mit Sam? Azt, hogy azon az éjszakán te és én.... - gyorsan elharaptam a mondatot – vagy azt, hogy a bevetéseteken elkaptak titeket? Netán, hogy nem tudtad megmenteni Iant? Vagy, hogy még a temetésre sem toltad el a képed? - a hangomból csak úgy fröcsögött a megvetés, hiába minden régi érzelem, egyszerűen elborult az agyam. Közelebb léptem, nem hagytam, hogy elkerülje a pillantásomat. Ezúttal nem, nem menekülhet.
- Hm? Melyik? Kihagytam volna valamit? Válaszolj az isten verjen meg! - löktem rajta egyet.
- VÁLASZOLJ! - ugyan mégis mit hagytam volna ki? Azt, hogy sajnálja, hogy nem volt mellettem? Ch... ugyan.

- Nem akartad, hogy így lássalak? - vettem egy mély lélegzetet, miután a férfi végre valahára megszólalt, csak, hogy egy kicsit meg tudjak nyugodni. Látszik, hogy „ a tűz szülötte vagyok”, ezért is olyan heves a vérmérsékletem, ezért érzem azt, hogy a lángok most is mardossák a lelkem. Nem csak ő hibázott, bűnös vagyok én is, amiért azon az estén ő és én... ezért kellett, hogy elveszítsem Iant, ez volt a büntetésem. Hogy miért haragszom mégis ennyire rá? Őszintén... én sem értem az okát. Akkor sem értettem, mikor Ian mellett feküdtem és rá gondoltam...
- Tudod... jól mondtad, tényleg egy szörnyeteg vagy Sam, de nem azért amivé lettél.... hanem az árulásodért. Látni sem bírlak. Bárcsak sose találkoztunk volna. - fordítottam neki hátat. A szívem tudja, hogy ez nem igaz, hogy kerestem, kutattam, hiányzott, de az eszem... az most nem működik. Túlságosan fáj...
robb stark
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Samuel Belmont
※ Vámpír
avatar

Hozzászólások száma : 4
Join date : 2014. Jul. 21.

TémanyitásTárgy: Re: Never say never - Tat & Sam   Hétf. Aug. 18, 2014 5:21 am

I believed in your confusion
Soha nem volt még ennyire dühös. Soha. Rossz így látni, és először csak csendben hallgatom a vádjait, hiszen tudom, hogy minden egyes durva szót megérdemlek. Fájdalmat okoztam neki, most csak egyszerűen visszaadja. Joga van hozzá. De attól még ugyanúgy fáj, minden egyes kiejtett szó, amit felém vet.
- Most akkor pedig válaszolnék a kérdéseidre, ha nem bánod. – Mondom hűvös hangon, mert a legutolsó mondata az elevenembe talált.
- Egy cseppet sem bántam meg, ami azon az éjszakán történt. Egyedül azt bántam meg, hogy ilyen körülmények között kellett megtörténnie. – Az őszinteség a legjobb, amit ebben a helyzetben tehetek, még akkor is, ha ezzel csak még dühösebb lesz.

- Igen, sajnálom, hogy úgy alakult, az a bevetés, ahogy. Jobban kellett volna vigyáznom rá, és tudom jobb lett volna, ha én halok meg Ian helyett. Ezt nem is kell mondanod. – Mert, ha kimondaná, csak még jobban fájna.
- A temetés nappal volt. Nem tudtam volna megjelenni, ugyanis, szétégtem volna a napon. Ezt pedig addig nem tehetem meg, amíg nem kapom el azokat, akik ezt tették a testvéremmel. – Jó lenne azért, ha néha logikusan gondolkozna.
- S igen, nem akartam, hogy így láss! Miért olyan hihetetlen ez? – Kezdem én is elveszíteni a fejem, mert ennyi vád mellett egyszerűen lehetetlen továbbra is nyugodtnak maradni.
- Értsd már meg, hogy nem mehettem senki közelébe a régi ismerőseim közül! Nem tehettem, ha nem akartam volna azt, hogy attól függetlenül, ki iránt mit érzek, rátámadjak, a kib*szott vérszomj miatt! Mert azt tettem volna. Bárkit megtámadtam volna, abban az állapotban, amiben voltam. Téged is. És nem kell mondanod, tudom, hogy meg tudod védeni magad, de egyszerűen nem akartalak veszélynek kitenni.

Elfordulok tőle szomorúan és igyekszem összeszedni magam, hogy újra beszélni tudjak hozzá, de egyelőre még sehogy sem megy. Túl sok érzelem… túl rövid idő alatt. A viszontlátás felett érzett öröm. Az a mély szomorúság, hogy látom, mennyire utál. A harag, hogy nem érti meg mit miért tettem. A kétségbeesés, hogy talán soha sem értheti meg. A vágy, hogy mindettől függetlenül átöleljem, és ne érdekeljen az, hogy mennyire nem akarja, hogy a közelében legyek. Túl sok. Nem bírom.
- Akkor menj el. – Mondom végül halkan, és akármennyire is próbálom leplezni, megtörten.
- Menj el, ha nem akarsz többé látni. Megígérem, többé nem foglak keresni. – Elfúl a hangom az utolsó szónál, majd gyorsan teszek pár lépést, hogy nekitámaszkodhassak az egyik fának, és még véletlenül se forduljak újra Tat felé. Még csak az kéne, hogy azt is a szememre vesse, hogy gyenge vagyok. Visszafojtom az előtörni készülő könnyeket, amik már régen a felszínre akarnak jönni. Ne most. Ne itt. Beleőrülök.
you were so completely torn
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Never say never - Tat & Sam   

Vissza az elejére Go down
 

Never say never - Tat & Sam

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Devil Within :: Amszterdam :: Zöldövezet & utcák-