Amszterdam
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Welcome


Amszterdam - 2014
Üdvözlünk téged a világunkban! Úgy érzed valóban felkészültél a rád váró meglepetésekre? Van benned elég bátorság ahhoz, hogy csatlakozz a veszélyekkel és bizonytalansággal teli történethez? Ha semmi sem tántorít el téged a célodtól, akkor tárt karokkal vár téged Amszterdam. Ajánljuk, hogy mindig nézz a hátad mögé...

Fiúk: 8
Lányok: 9
※ Vámpírok: 4
※ Szolgák: 2
※ Telepaták: 2
※ Vadászok: 4
※ Boszorkányok: 3
※ Emberek: 2
Events
Kalandok: Hamarosan
Aktuális korlátozások: -
Links
Chat box
The Staff
※ Caelan Harbuck - admin
※ Cara Clarke - admin
Latest topics
» Twilight after dark
Csüt. Dec. 25, 2014 3:36 am by Vendég

» Mysterious New Orlans
Kedd Nov. 25, 2014 9:25 am by Vendég

» American Horror Story: Mortals
Vas. Szept. 21, 2014 12:49 am by Vendég

» mutant and proud
Szer. Szept. 03, 2014 8:27 am by Vendég

» Never say never - Tat & Sam
Hétf. Aug. 18, 2014 5:21 am by Samuel Belmont

» Stella and Han
Szomb. Aug. 09, 2014 1:20 am by Han Cho Bai

» Creatures of New York
Hétf. Aug. 04, 2014 10:20 pm by Cara Clarke

»  like a whiff of shadows
Kedd Júl. 29, 2014 10:54 pm by Cara Clarke

» A Rezidencia ~ Stella & Julian
Hétf. Júl. 28, 2014 10:50 pm by Stella Faye

Credits
Az oldal vezetősége ezennel köszönetet mond a tumblr.comnak, a THOUSAND FIREFLIES – nak, a Halloween designnak, az Obsessionnak és még sokan másoknak, akik lehetővé tették a fórumon használt képek, kódok, stb., használatát.
A vezetőség leszögezi, hogy a fórum üzemeltetéséből semmiféle anyagi haszna nem származik, kizárólag a userek szórakoztatása, a jó hangulat megteremtése, és az élvezetes játékok elősegítése a céljuk.
A Staff nem vállal felelősséget a userek által feltöltött tartalmakért.

Share | 
 

 Stella and Han

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Han Cho Bai
※ Vadász
avatar

Hozzászólások száma : 4
Join date : 2014. Jul. 17.

TémanyitásTárgy: Stella and Han   Csüt. Júl. 24, 2014 6:17 am

Szokványos estének indult, egy újabb öreg vámpírt kajtatva ki számos bűnt követet el, ám őket elégé nehéz elérni, pedig a fiatalok közül a legtöbb az ellenségük mégis sok a támogatásuk, bérencük szolgáik. Most is egy fiatal vámpír háza közelében dekkolok és ép meg figyelem tisztes távolból, eddig annyit sikerült kiderítenem, hogy már vámpírként született, ami ritka és különlegesé teszi. Egy ilyen vámpír megölése kész dicsőség és felüdülés a többi pokolfajzathoz képest, ám most nem ö a célpont, bár remélem, hogy nem a könnyebb utat válassza, szívesen kínzok vámpírokat, hogy meg tudjam azt, amit akarok. Ám különös ö mintha más lenne mintha aggódva sétálna a lakásában. Már épp indulnék, közelebb mikor is egy hölgyre leszek figyelmes, aki ép a házba tart, majd miután belépet, a vámpír szó szerint lebaszta, mert késet elég erő teljes hang nemben. Ó már megint egy olyan vámpír, aki egy ártatlanak tűnő lányt választ magának szolgának. Eszembe villan Katie ki még szinte nagykorúságát ép, hogy csak 1 éve töltötte be máris vámpír szolgává tette egy fiatal lányokra gerjedő középkorú vámpír. Sajnos rajta keresztül jutottam el mesteréhez, és kénytelen voltam megölni. Ám előtte bekaptam tőle egy kést a combomba, jó hogy még azt nem találta el, pedig oda célzót.


Na, mindegy, a háborúban ez járulékos veszteség, nem szabad, hogy meg viseljen. Be cserkészük a csajszit, csak még nem tudom, hogy mi módon, de ha igaz mindent ö intéz az Urának. Kicsit még kémkedem, majd észreveszem nem is annyira közömbösek egymásnak, már szinte aranyos, ahogy kacérkodnak egymással miközben a lányon csak egy száltörülköző van. Nem szokásom ilyet tenni, de sajnos az állandó éberség miatt nehezen bízhatok meg lányokban. A kupikat és öröm lányokat meg kifejezetten rühelem. Így most megengedem magamnak azt, hogy kicsit közelebb lapozok, úgy hogy jó láthatás legyen a lány szobájára. Persze a redőny lehúzva ne hogy meglessék, a bájait pechje van, mert teli vagyok spéci cuccokkal, hő és éjjellátós röntgen szemüveggel annak egy redőny meg se kottyan. Így vethetek kicsit vöröses fényben a bájaira. Majd már épp távoznék mikor is látom, hogy a vámpír hezitál be menyen-e a lány szobájába. Ám kap egy hívást.
Igen. Szól bele.
• Uram az ön által kereset becses tárgyra rá bukkantam, s képzelje el, pont az önök városában lesz, holnap az aukció ahol értékesítik. Mennyek és intézem a dolgot, vagy küld maga oda valakit?
• Küldök én meg van erre az emberem, öt szerintem nem licitálja túl senki sem.
• Értem. Majd az illető elmondja a címet és elköszön.

Nem rossz a technikai csodák, ez a műholdas, saját antennás lehallgató rendszer még ilyen távolságból is halhatóvá tette ezt az érdekes beszélgetést.
Ím, már meg is van a megoldás tuti a lányt küldi a tárgyért ám nem sejti, hogy én is ott leszek.
Ezzel visszaosonok a mócimhoz majd eltéve a dolgokat felülök rá és elhajtók. Pechemre nem megy, simán a dolog mivel pár érdekes alakba botlok.
Ám a mócimról le se szállva teszem őket harcképtelené és hajtók el. Úgy látszik, nem én vagyok az egyetlen, akit érdekel ez a vámpír, kérdés az ezek kik, konkurens vadászok vagy ellenségek mindegy ezek ma már nem okozhatnak így nekem gondot, holnap meg a lányt becserkészem.
Haza menve mielőtt nyugovóra térnék, felhívom a helyi aukciós irodát, hogy jelenleg holnap én is a városba érkezek és részt vennék az akciójukon. Természetesen szabadkozva közli, hogy részükről a megtiszteltetés, hogy egy ilyen híres műkereskedő és gyűjtő régész is részt vesz az aukción.
Ím, végre nyugovóra térek, ám katie képe kínoz.
Reggel felkelek, elvégzem a szokásos jóga gyakorlatokat és edzési programomat, majd reggeli kiadós, mivel a reggeli a nap legfontosabb étkezése majd irány az aukciós ház ahol is 10 kor kezdődik az aukció.
A lányt kőnyű szerel, felismerem a tömegben, valahogy kitűnik a többi előkelő hölgy közül, nem alább való módon, hanem ép ellenkezőleg felségesen fest a ruha költeményében, kicsit sajnálom, hogy ilyen szépséges teremtés vámpír szolga, na de ez van.
Végre meg érkezik a tárgy, amire a lány máris licitálni kezd, hát akkor kezdődjön a licit csata.
Sorra kontrázzuk egymást és már nem egyszer hátra nézet ki az, aki ennyire verseng vele, természetesen megejt felém pár igéző mosolyt, de valahogy ezek rólam lepattannak mégis, néha azért visszamosolygok, de ez csak felszínes mosoly.
Nem akarom elvinni a tárgyat ám nem, akarok kicsinyesnek se tűnni így egy idő után hagyom, hogy ö vigye el.
Majd az aukciók végén mikor át veszi a tárgyat és ki fizeti. Lépek oda hozzá.
Elnézést hölgyem, bátorkodom egy picit feltartani, Nagyon meg lep, hogy egy ilyen csinos és bájos hölgynek ilyen jó érzéke legyen a régiségekhez.
Az én nevem Han Cho Bai régész, műkereskedő, becsüs és műgyűjtő. Az ön személyében kit tisztelhetek?
Közben az aukció vezetőnek is köszönök aki, szabadkozik, hogy sajnálja, hogy ami meg tetszett azt más ütötte le. Szinte észre se veszi, hogy ö még ott van és én ép vele akarok beszélgetni. Ám jelzem neki burkoltan e mondattal mely után távozik és kettesben hagy a hölggyel.
Őszinte leszek kicsit csalódót vagyok, hogy elvitte előlem ezt a műkincset, főleg hogy az ide utam se volt valami kellemes, sajnos a magán gépem motorjával gondok vannak, így még egy ideig kénytelen vagyok e városka vendég szeretetét élvezni. S ha szabad ilyet mondani, nagy örömömre szolgálna, ha egy ilyen gyönyörű hölgy társóságában tudnám végig járnia városkát. Az kárpótlás lenne e számos negatív élmény után. Villantok meg felé egy csábos mosolyt, mely eddig még minden hölgyet lehengerelt, legyen az menyasszony, házas, özvegy, vagy rózsaszín felhőkben úszó szerelmes.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Stella Faye
※ Szolga
avatar

Hozzászólások száma : 11
Join date : 2014. Jul. 16.
Age : 28
Tartózkodási hely : Vagy a városban, vagy a Rezidenciában.

TémanyitásTárgy: Re: Stella and Han   Pént. Júl. 25, 2014 11:42 pm



Stella & Han




Ugyanolyan napnak indul ez a mai is, mint a többi: reggel felkelek, megmosakszom, elkészülődök, felöltözöm, majd egy gyors reggeli után magamhoz veszek egy kis pénzt, a Rezidencia kulcsát és egy kis táskát, melyben minden fontos irat és kellék megtalálható, majd kinyitom a bejárati ajtót, még egy utolsó pillantást vetek hátra, majd mosolyogva lépek ki a hatalmas építmény bejáratán, melyet magam után becsukok. Nem volna jó, ha az én hibámból néhány gyerek véletlenül betévedne ide és megzavarnák az Uram pihenését. Felkuncogok, amint elképzelem magam előtt az egész szituációt. Nem is tudom, melyikőjüket sajnálnám jobban. Miután megbizonyosodok a felől, hogy biztosan jól bezártam az ajtót, a Postahivatal felé veszem az irányt, hogy befizessem a számlákat. Szerencsére az Uram sok pénzt örökölt a szüleitől, így nem kell attól tartanunk, hogy éhen halunk, vagy, hogy esetleg dolgoznunk kéne. Nem azt mondom, hogy problémám van a munkahellyel, csupán nehéz volna összeegyeztetni a munkahelyet a mindennapi teendőkkel, például a mosással vagy a takarítással. Már így is, szinte minden álló nap csak vagy a várost járom, vagy az otthoni dolgokat intézem. Eléggé fárasztó, de nem tehetek mást. Julian szolgája vagyok és ez a feladatom. Miután a papírokat elintézem, elindulok bevásárolni, mely a napom további részében teljesen le is köt. Nem egyszerű úgy bevásárolni hetekre, hogy csupán két kezed van, és te magad is gyönge vagy. Egyre nehezebben bírom ezt a tempót. Félek, hogy hamarosan figyelmetlen leszek, és egy vadászt fogok csalogatni magunkhoz, amit nagyon nem szeretnék. Már így is halálra aggódom magamat akkor, mikor Julian elmegy az éjszakai útjára, sőt, már így is mindig leszid, mert később érek haza a kelleténél. Megpróbálok sietni, minden tőlem telhetőt megteszek, de nem megy! Gyenge vagyok és lassú, ráadásul jobban szeretem az olcsóbb dolgokat megvenni. Nem szeretem feleslegesen szórni a pénzt. Így történhetett hát, hogy ismét sötétedés után érek haza, melyért Uram ismét leharapja a fejemet. Némán lepakolok, majd csöndben végighallgatom a beszédét, mely percekig eltart, utána pedig int a kezével, én pedig elsietek a szobámba. Ismét hibáztam. Pedig én tényleg nem akartam késni! Egy órán át ücsörgök a szobámban, majd a mosdó felé veszem az irányt, ahol lezuhanyozok, majd egy törülközőt magam köré csavarok és úgy lépek ki a fürdőszobából. Tekintetem egyből találkozik a nappaliban ücsörgő Julianével, mire csak rámosolygok, majd a konyha felé veszem az irányt, hogy elpakoljam a nemrég hazahozott holmikat. Mikor azonban elsétálok mellette, egyik kezével elkapja csuklómat, majd megcsókolja a kézfejemet, mire kipirultan pillantok félre. Ismét rámosolygok, majd gyorsan a helyükre rakom a dolgokat és a szobámba sietek, hogy nyugodtan átöltözhessek. Juliant szinte lehetetlen kiismerni. Gyorsan magamra kapom a ruháimat, majd valaki kopog az ajtón. Mivel csak én és Julian vagyunk a házban, nem nehéz kitalálni, ki is lehet az, aki ilyenkor keres. Az Uram megbíz azzal a feladattal, hogy holnap menjek el egy aukcióra és szerezzek meg neki egy tárgyat, függetlenül attól, hogy mennyit is kell érte fizetnie. Nem sok mindent mond a tárgyról, csak azt, hogy szüksége van rá, elmondja, mi a neve, és hogy pontosan hol és mikor lesz ez az aukció. Miután minden lényeges információt megtudok, elbúcsúzom Juliantől, majd nyugovóra térek. Holnap is fontos feladat vár rám, és ezúttal nem vallhatok szégyent!
A reggel hamar eljön, én pedig gyorsan megmosakszom, felöltözöm egy elegáns, visszafogott ruhába, megreggelizek, majd egy rakás pénzzel elindulok a helyi aukciós házba, ahol is tíz órakor kezdődik meg az árverés. Szerencsére időben odaérek, majd, mikor elérkezünk ahhoz a tárgyhoz, amit Julian annyira meg szeretne szerezni, azonnal licitálni kezdek rá. Először kis pénzzel kezdünk, majd egyre nagyobbal folytatjuk. Még kimondani is szörnyű, mennyi összeget képes egy ember egy ilyen tárgyért áldozni. Én biztosan nem tenném, főleg, mivel ennyi pénzem nincs is. Miközben megy a licit csata, egyre többen hagyják abba a licitálást, azonban egy valaki végig megpróbál nagyobb árat mondani az enyémnél. Néha-néha hátrapillantok, hogy ki is az, akinek ennyire kell ez a tárgy, majd mikor észreveszem az illetőt, rámosolygok. Nagyon szerencsés lehet ez a fiú, hogy van ennyi pénze erre a tárgyra. Miközben versengünk, párszor még rámosolygok megszokásból, majd egyszer csak abba marad a licitálás, végül pedig én kapom meg a tárgyat. Öröm tölt el. Julian büszke lesz rám. Az aukció végén kifizetem a tárgyat, melyet megkapok, majd ugyanaz a fiú lép mellém, akivel még, vagy fél órája licit csatában álltam a tárgyért. Rámosolygok. Ha nem kellett volna annyira Juliannek ez a tárgy, biztosan nem tornáztam volna fel az eredeti árat a csillagos égig. Bókjára enyhén elpirulok. Mindig zavarba jövök, ha ezeket mondják nekem. Hajamat zavaromban a fülem mögé söpröm.
-Ne kérjen elnézést, nem tart fel. –mosolygok rá –köszönöm a bókot, de… nekem nincsen jó érzékem ezekhez. Ezt egy barátom szerette volna megszerezni, és, mivel ő most nem ér rá, így engem küldött ide, hogy szerezzem meg. –magyarázom neki mosolyogva –az én nevem Stella Faye. Örülök, hogy megismerhettem!
Meglep, hogy ennyi mindenhez ért. Nem néztem volna ki belőle, hogy régész, műkereskedő, becsüs és műgyűjtő, ráadásul ez mind egyszerre. Miközben társalgunk, az aukcióvezető odalép hozzánk, majd sűrűn elnézést kér a fiútól, hogy a tárgyat, amit annyira meg szeretett volna szerezni, más vitte el. Miközben beszél, bűntudatom támad, amit egyedül Julian kérése tud enyhíteni. Ha nem kért volna meg Julian, ez a tárgy most az övé lenne. Bár mondjuk, eléggé jó kérdés, hogy Julian mióta foglalkozik ilyen régiségekkel. Egy újabb dolgot tudtam meg róla. Miközben ezeken gondolkozom, az aukcióvezető lelép, majd a fiú következő mondatára még nagyobb bűntudatom támad. Ha nem Juliannek kéne ez a tárgy, most minden bizonnyal az övé lenne. Kissé szégyellem magamat, hogy azt tettem, amit, azonban én csak egy szolga vagyok, aki, ha nem végzi jól a munkáját, büntetést kap, ezt pedig nem szeretném. Elég volt a tegnap este. A magán gép hallatán kissé elkerekednek a szemeim, persze nem rosszallóan, csupán meglepett ezzel a kijelentésével. Ennyi pénze volna? Mondjuk, gondolom meg is dolgozott érte.
-Nagyon sajnálom, uram. –mondom bűnbánó hangon –higgye el, ha rajtam múlna, a magáé lenne, de, a barátom nagyon szerette volna megszerezni. Egyébként szívesen megmutatom önnek a várost, és tényleg nagyon sajnálom, hogy ez a tárgy nem lehetett az öné. Magának talán többet érne, mint a barátomnak. –gondolkozok el, majd rámosolygok –mennyi ideig marad? Csak azért kérdezem, mert ezt a várost egy nap alatt nem lehet teljesen bejárni, főleg úgy, hogyha még nézelődni is szeretne. Van hol laknia?
Öhm… ez egy eléggé idétlen kérdés volt. Mi van, ha nemmel fog válaszolni? Nálunk nem lakhat, mivel Julian nem engedné. Mindenesetre remélem, hogy nem nemmel fog válaszolni, mert ha igen, akkor eléggé nagy bajban leszek azzal kapcsolatban, hogy másszak ki ebből az egész szituációból. Talán jobb volna, ha néha előbb gondolkoznék, és csak azután beszélnék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Han Cho Bai
※ Vadász
avatar

Hozzászólások száma : 4
Join date : 2014. Jul. 17.

TémanyitásTárgy: Re: Stella and Han   Szomb. Aug. 09, 2014 1:20 am



Stella & Han


S talált süllyed, bekapta a horgot, meg van a fogás, gondoltam és nem alaptalanul. Szegény még mentegetőzik itt nekem.
Nagyon sajnálom, uram. – mondom bűnbánó hangon – higgye el, ha rajtam múlna, a magáé lenne, de, a barátom nagyon szerette volna megszerezni. Egyébként szívesen megmutatom önnek a várost, és tényleg nagyon sajnálom, hogy ez a tárgy nem lehetett az öné. Magának talán többet érne, mint a barátomnak. – gondolkozok el, majd rámosolygok –mennyi ideig marad? Csak azért kérdezem, mert ezt a várost egy nap alatt nem lehet teljesen bejárni, főleg úgy, hogyha még nézelődni is szeretne. Van hol laknia?
- Ó hát egy két napig biztos, hisz az alkatrészt sajnos japánból rendelik a gépemhez és bármennyire is gyors a légi posta 1 két nap mire ide ér, de lehet, hogy három is.
Ám a végső kérdése meg lep, egy részt mert bátor dolog az, hogy hölgy létére ilyet mer kérdezni, a legtöbb férfi ezt burkolt meghívásnak venné, hogy szeretné, ha nála töltené az éjszakát.
Más részt elég ostoba is mivel vámpír szolga és lehetnék akár vadász is aki a mesterére vadászik, erre ö oda vinne.
Harmad rész lehet, hogy tudja mire való ez a tárgy, mert be avatta mestere és emiatt lehet, azt hiszi, hogy én is vámpír szolga vagyok, netán vadász és ép most akar csapdába csalni.
Már látom, hogy meg bánta az egészet abban a pillanatban mikor kimondta.
Mindegy melyik, ha jól játszom ki alapomat, akkor ismételten pirulásnak és mentegetőzésnek lehetek tanúja. Elmosolyodok, azzal a csábos mosolyomat felvéve, aminek egy nő se tud ellenállni majd e kép, felelek.
- Nem, a magán gépemben csövezem.
Hagyok, egy kis határ szünetet hagy le essen, az álla majd e kép folytatom.
- Ugyan vicceltem, természetesen a város legelitebb hoteljében szálltam meg. Egyébként nekem ez még egy kicsit gyors egy italt se ittunk még meg együtt, és máris meg hív magához.
Közben a mosolyom nem hervad le ugyan olyan csábos, a szemem folyton a szemébe néz, mely egyébként gyönyörű szép és igéző. Ha így folytatom akár a lelkét is meg láthatom benne.
Már teljesen sikerült zavarba hoznom, így meg adom a kegyelemdöfést.
- Először, igyunk meg egyet és ismerjük meg kicsit jóban egy mást, És köszönöm, hogy meg mutatod nekem a várost Stella. Akkor mehetünk is.
Ezzel egyetemben esélyt se adva neki, hogy távozón udvariasan mégis kicsit rámenősen, de finoman karon ragadom, majd elindulok vele ki az aukciós házból és vezetem a bérelt Lamborghinihez. Melynek ajtaját kinyitom és finoman mégis rámenősen kérem, hogy szálljon be.

Notes: Sajnálom ezer bocs a késésért. Ígérem legközelebb gyorsabban reagálok és hosszabban.
Others: Autóm
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Stella and Han   

Vissza az elejére Go down
 

Stella and Han

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
The Devil Within :: Amszterdam :: Üzletek-